Az ÉN KÖLTŐM

Tamás István
Az utolsó angyalnak

Lássa meg isten

mikor már megváltozik minden
beszédessé válnak a szemek
néma marad szóra szomjas szád
s könnyezni kezdenek a kövek

rábámulsz arra, mit hallanod kéne
sejteni véled a szívnek hívó szavát
tűzként éget a körülötted felcsillanó
fénymégsem érzed a nap éltető sugarát

botorkálsz vakon, mert hiszed szabadon
lovagolsz néma eltiltott szavakon.
lesed istened minden mozdulatát
imába foglalod angyalaid dalát

de hol vannak Ők? – az égi katonák
kik oltalmat ígértek a történelem során
már nincsenek vitézek holtak a hősök
nevüket sem látod már a porladó fejfán

mikor érzed itt az idő - megváltozik minden
kiáltson a nagyvilágba szóra szomjas szád
lássa meg isten is a könnyező köveket
lássa meg, milyen gonosz lett, újra a világ…