Napsi

Tova tűnő percek leperegnek,
mint a vízcseppek,,
a pillanat varázsát,,
oly gyorsan röpítik el,
az előbb, még öröm óda,
s már itt a szürke holnap,
Sors a szépből keveset mér,
boldogságért nagy árat kér,
Az út melyen haladsz,
sokszor kihalt,
sivár,
s nem tudod majd a végén,
ki vár,
mi vár,
Beszélnek fényről,
varázsról,
lebegő boldogságról,
Mindez legyen távoli,
akár mily szép,
legyen itt és most,
csókod az álomkapu,
és szerelmed a lebegő,
boldogság.