... eltűnik a Nap a hegyek mögött, vörös felhőkkel játszik a szél,
a kerti fák reszkető ágain néhány magányos levél zenél,
csendes dallam, de tisztán hallom a közelgő tél mélabús énekét ...
Nem lettél más, még régi önmagad, aki a tükörből visszanéz,
de ez csak a látszat, megtéveszt, ha ma is a múltban élsz,
meg kell mászni a hegyet, hogy megtudd, mi vár a túlsó felén!
Szeress, hogy újra élj, és ne félj, ha ismét leszáll az éj,
csak egy imát kér a Fény, pár igaz szót az eltékozolt évekért,
az Ég pedig új utakra visz, és segít, hogy jeleit megértsd!
A Pokolból kell a Mennybe jutni, de még elindulni is nehéz,
csábít a Sötét, hogy elkárhozz, és a Pokol tüzében égj,
de hogy legyőzd az ördögöt, a hit és bátor szív is épp elég!
...ballag a Hold az alvó fák között, régóta visszajáró, hű barát,
lépked az avarban és összeáll egy dallam léptei nyomán,
halkan jár, hogy ne halljam a búcsúzó nyár szomorkás dalát...
Kitűzöl újabb célokat, de nincs olyan, amit megvalósítanál,
alszol naphosszat, életed filmje egyre szürkébbre vált,
sose jön a változás, csak a tegnap kihűlt helyed vár ma rád.
Ne aggódj, ha valaki a szívedbe lát, tárd ki ablakát,
ébredj fel és szeress, és a szeretet elkísér egy életen át,
az Ég is megsegít, jelet küld és Fényt, hogy hazatalálj!
A Pokolból kell a Mennybe jutni, de hiába várod az indulást,
amíg a Sötét benned él, nem lépheted át a Pokol kapuját,
de erős hittel és merész szívvel legyőzheted az Alvilág urát!
Castelli di Cannero, 2014. szeptember 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése