Az indiánok és a fehérek közötti összecsapások során óriási szerep jutott a fegyvereknek. A keleti partvidék első telepesei ellen az indiánok még egyszerű fegyverekkel: kőbaltákkal, bunkókkal és mindenekelőtt íjjal és nyíllal küzdöttek. Az indián férfiak már kisfiú korukban megtanulták, hogyan kell megfelelő fából íjat készíteni, a nyílvesszőt úgy feltollazni, hogy jól repüljön, és annyit gyakoroltak, hogy még egy vágtató ló hátáról is pontosan célba találtak.
A későbbi időkben a tomahawk nevű fegyver tett szert nagy hírnévre. A szó az algonkin nyelvből származik, jelentése „vágó szerszám”. Az indiánok kezdetben saját készítésű kőbaltájukat jelölték ezzel a névvel, később azonban már a fehérektől nagy számban vásárolt acél- vagy vaspengéjű szekercéket is így hívták. A tomahawk használata gyorsan elterjedt a különféle törzsek között. Szerszámként, de fegyverként is jó szolgálatot tett az indiánoknak, akik hamarosan mesteri módon tudtak bánni vele. Az angol Thomas Anburey 1777- ben a következőket jegyezte fel: „Az indiánok végzetes pontossággal hajítják tomahawkjukat a menekülő ellenség után, akit a fején vagy a hátán ért találat biztosan leterít.”
A tomahawkkal fontos üzeneteket lehetett átadni. Ha egy törzs hadat üzent egy másiknak, akkor elküldték egyik harcosukat, hogy átadjon egy vörösre festett, harci tomahawkot az ellenfélnek. Néha olyan csatabárdot küldtek el, amelynek belsejében egy pipát alakítottak ki. Az viszont mendemonda, hogy békekötéskor az egykori ellenfelek elásták a csatabárdot.
Az európaiak kezdettől fogva tűzfegyverekkel felfegyverkezve léptek az Újvilág földjére. Az indiánok szívesen adtak állatbőröket a puskákért cserébe. Az újfajta fegyverek használata azonban eléggé nehézkednek bizonyult. Mialatt megtöltöttek egy előltöltős puskát, egy indián akár 8 nyílvesszőt is ki tudott lőni. Ezenkívül az íjjal hangtalanul lehetett lecsapni az ellenfélre, míg a puska döreje nagy távolságban felriasztotta az ellenséget.
A fehérek hadtechnikai fölényét csak az ismétlődő puskák bevezetése tette véglegessé, amelyekkel gyors egymásutánban akár tizenöt lövést is le lehetett adni. Az amerikai katonák ezekkel a fegyverekkel valósággal lemészárolták az indiánokat.
A későbbi időkben a tomahawk nevű fegyver tett szert nagy hírnévre. A szó az algonkin nyelvből származik, jelentése „vágó szerszám”. Az indiánok kezdetben saját készítésű kőbaltájukat jelölték ezzel a névvel, később azonban már a fehérektől nagy számban vásárolt acél- vagy vaspengéjű szekercéket is így hívták. A tomahawk használata gyorsan elterjedt a különféle törzsek között. Szerszámként, de fegyverként is jó szolgálatot tett az indiánoknak, akik hamarosan mesteri módon tudtak bánni vele. Az angol Thomas Anburey 1777- ben a következőket jegyezte fel: „Az indiánok végzetes pontossággal hajítják tomahawkjukat a menekülő ellenség után, akit a fején vagy a hátán ért találat biztosan leterít.”
A tomahawkkal fontos üzeneteket lehetett átadni. Ha egy törzs hadat üzent egy másiknak, akkor elküldték egyik harcosukat, hogy átadjon egy vörösre festett, harci tomahawkot az ellenfélnek. Néha olyan csatabárdot küldtek el, amelynek belsejében egy pipát alakítottak ki. Az viszont mendemonda, hogy békekötéskor az egykori ellenfelek elásták a csatabárdot.
Az európaiak kezdettől fogva tűzfegyverekkel felfegyverkezve léptek az Újvilág földjére. Az indiánok szívesen adtak állatbőröket a puskákért cserébe. Az újfajta fegyverek használata azonban eléggé nehézkednek bizonyult. Mialatt megtöltöttek egy előltöltős puskát, egy indián akár 8 nyílvesszőt is ki tudott lőni. Ezenkívül az íjjal hangtalanul lehetett lecsapni az ellenfélre, míg a puska döreje nagy távolságban felriasztotta az ellenséget.
A fehérek hadtechnikai fölényét csak az ismétlődő puskák bevezetése tette véglegessé, amelyekkel gyors egymásutánban akár tizenöt lövést is le lehetett adni. Az amerikai katonák ezekkel a fegyverekkel valósággal lemészárolták az indiánokat.
